A kvalitatív nyomon követés elmélete

elen cikkünk elsősorban élelmiszeripari vállalkozóknak szól, azonban a kvalitatív  nyomon követési rendszerek elég “ijesztően” hangzanak még számukra is, hiszen nehezen lehet őket így első hallásra meghatározni, vajon miről is szólhatnak? Pedig nem kell megijedni, hiszen szinte mindenki hallott már az élelmiszeripari nyomon követésről, amikor a “farmtól azt asztalig” nyomon követik egy termék útját.
A kvantitatív, vagyis mennyiségi nyomon követési rendszerek célja megmondani az adott áruk eredetét, illetve megmondani, hogy az adott alapanyagból pontosan mely termékek készültek el. Nagyon jó, közismert példa a szarvasmarha-termékpályák nyomon követése, hiszen az áruházi pultokban meg tudják mondani, illetve a csomagolt élelmiszerek csomagolásáról leolvasható az, hogy pontosan honnan származik a szarvasmarha, amelyből az adott húst készítették. Az úgynevezett “ENAR-szám” alapján történik ez az azonosítás, ami az országos rendszer bevezetésének kezdeti időszakában kicsit döcögött, most viszont már gördülékenyen megy. A kezdeti időkben mosolyogtató események volt, például amikor a boltban található termékk azonosítója alapján elindították a visszakövetést, és az állat, amelynek a húsa a rendszer alapján a boltban volt, még vígan legelt a mezőn.
A kvantitatív rendszer működtetése azonban egyes ágazatokban szinte lehetetlen, mivel az állatok vagy nem azonosíthatók egyedileg, vagy pedig növényekről beszélünk. Gondoljunk csak bele abba, hogy a búza vagy a vágóbaromfi egyedi nyomon követése szinte megoldhatatlan feladat, bár a nanotechnológia elterjedése lehet, hogy a jövőben erre is választ ad. Azonban ne szaladjunk ennyire előre! Ezen termékeknél nagyon fontos az, hogy a nyomon követhetőséget biztosítsuk, mivel az amellett, hogy jogszabályi kötelezettség, élelmiszerbotrányok esetében nagy számú fogyasztót menthet meg a különböző betegségektől, fertőzésektől.  Ezen termékek esetében nagyon egyszerűen, úgynevezett “sarzs-nyomon követéssel” biztosítják a visszakövethetőséget. A sarzs nyomon követés során csoportokra bontják az állatokat, különböző ismérvek alapján, ilyen csoportok lehetnek  például a baromfik esetébenn az egy szállítású, vagy egy kelésű állatok csoportja, a búzánál az adott tábláról adott évben betakarított termények.
És lassacskán el is jutunk oda, hogy a nyomon követhetőséget – legalábbis annak kvantitatív változatát – már évek óta biztosítjuk! Gondoljunk csak a szántóföldi növénytermesztésben a táblatörzskönyvre, vagy a szállítólevélre, ami minden egyes baromfi-szállítmányt elkísér! Nem is olyan összetett feladat ezért a nyomon követhetőség biztosítása, így amennyiben a kvantitatív változat működik, átléphetünk a kvalitatívra.
A kvalitatív nyomon követési rendszer a kvantitatívot veszi alapul és az egyes élelmiszerlánc-fázisokhoz minőségi vagy élelmiszer-biztonsági ismérveket társít. Ilyen ismérv lehet például egy mikrobiológiai vizsgálat eredménye, vagy egy íz, ami csak az adott “sarzsra” jellemző. És újra láthatjuk azt, hogy ez már évszázadok óta működik néhány ágazatban, rendkívüli sikerrel. Nézzük meg például a borokat, mint a kvalitatív nyomon követés klasszikus példáit. A címkét elolvasva a kvantitatív nyomon követés minden egyes kritériuma teljesül; tudjuk azt, hogy hol termett a szőlő, tudjuk azt, hogy ki készített belőle szőlőt és ahol megvesszük az üveget, vagy elfogyasztjuk a bort, az a végső forgalmazó, vagyis szinte az egész élelmiszerláncot látjuk. Kvalitatív rendszerré azonban már mi alakítjuk, amikor megkóstoljuk, ízlelgetjük, ajánljuk. Jól látható tehát,, hogy a kvalitatív nyomon követési rendszer működtetése a borászatokban kiemelten fontos, hiszen anyagi érdekük fűződik hozzá.
Vezessük ezért be nemcsak egyes ágazatokban, hanem mindenhol a kvalitatív nyomon követési rendszereket, mivel az elismert hozzáadott értéket termelő vállalkozások profitálnak belőle, segítenek kiszűrni a piacról azokat, akikk kóklerek, vagy nem eléggé mesterei szakmájuknak.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.